2012. október 8., hétfő

Biztonságban vagy szabadon – Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére c. regényének kritikája

Ha ez a kép McMurphyt ábrázolja, akkor a
regényhez nem túl hű...
Egyszer Észak-Koreáról beszélgettünk egy iskolai órán. Arról is esett szó, hogy miért nem lázadnak az ottaniak. A tanár magyarázta: „Nem kell felnőni. Reggel az anyukája kelti az embert, napközben az óvónénik megmondják, mikor, mit és hogyan csináljon, mit gondoljon, este pedig az anyuka puszit ad, „Aludj jól!” – mondja, és lekapcsolja a villanyt. Van, aki megelégszik ezzel.” Nem pontosan így mondta, de ez volt a lényeg.
            A gyerek hisztizik, végső soron azonban nem szegül szembe a szüleivel. Biztonságban van, szinte gondolkodnia sem kell, mert mindent megkap, mindent megmondanak neki. Az emberiség nagy része boldog lenne, ha nem kéne soha igazán felnőtté válnia, nem kéne eljutni odáig, hogy önállóan döntsön. Őszintén: mi ezzel a baj? Hát nem hangzik pompásan?
            A Száll a kakukk fészkére című regényben is így élnek a szereplők. A Főnéni zökkenőmentesen működő gépezetet hozott létre a személyzetből és a betegekből. Egy elmegyógyintézetben járunk.