2012. augusztus 20., hétfő

Könyv/film: Tóbiás, a tejesember vs. Hegedűs a háztetőn (2 kritika egyben)


Érdekes stílus. Az a két kismadár ott...
Egyébként az illusztrációk is ilyenek.
1. kritika, amely a film megnézése előtt íródott:
Olyan ez a könyv – reb Sólem Áléchem könyve (ejha, a nevét figyeljétek!) -, hogy mindenestől a főszereplőjére vall, hogy is lehetne másként, hiszen végig ő az elbeszélő, ahogyan meg-meglátogatja, vagy éppen megállítja Sólem Áléchemet, hogy elmondjon egy-egy történetet az életéből, természetesen úgy, hogy bőven megtűzdeli szócsépléssel, oda nem illő és fiktív Tóra-, Talmud-, Rási-, „atyák bölcs mondásai-” és Midrás-idézetekkel, szólásmondásokkal, imádság-töredékekkel és rengeteg visszatérő fohásszal, hogy a végére, ha minden jól megy – nagyban köszönhetően a könyv végén található magyarázatoknak, amik segítenek a mindenféle zsidó dolgok megértésében -, az olvasó alaposan kikupálódik a zsidó hagyományokból, legalábbis annyit megtudhat, hogy (részben) milyen különféle ünnepeik vannak, és hogy Tóbiás honnan NEM szedte az idézeteit. Komolyan, kész zsidó Sancho Panza ő, csak éppen senkinek se a fegyverhordozója. Ő csak egy zsidó kisember, aki legnagyobb idejében azzal van elfoglalva, hogy tejtermékeket adjon el a Jehupec-i (Kijevi) gazdag uraságoknak, hadd zabáljanak, illetve nagy dolgokon elmélkedik (mi végre vagyunk a világon, milyen a túlvilág, miért van gazdag és szegény), a lovacskájával társalog, és kesereg azon, hogy milyen bosszúságokat okoznak neki a lányai szerelmi ügyei. Mert a könyv nagy részét ezek a történetek töltik ki. Az egyik egy szegény szabóhoz megy, a másik egy kommunistához… És közben Tóbiás, a régivágású és egyszerű zsidó értetlenül nézi, ahogy körülötte lassan összeomlik az a világ, ahol egy zsidó még nyugodtan adogathatta el a tejtermékeit a gazdag uraságoknak a nyaralókban…
            Tóbiás a régi zsidó kisemberek karikatúrája. Csak a saját kis gondjaival-bajaival-lányaival van elfoglalva, de közben úgy tesz, mintha kívülről fújná az összes Írásokat, és olyan jámbor lenne, hogy ihaj. Ez a karikatúra nagy szeretettel van megrajzolva, hisz egy zsidó rajzolta, úgy, hogy közben halkan nevetgélt magában: „Igen, ilyen a mi népünk…”. Semmi rossz nincs ebben. És néha – ha éppen nem a fejét veri a falba, hogy micsoda szócséplés – az olvasó is hangosan felkacag, és látja: bizony, kár az ilyen derék zsidókért. Nem ártanak senkinek (nagy jelenet, amikor a parasztok összegyűlnek, hogy megverjék Tóbiást). A gettók felállítása előtt közvetlenül, a progomok kezdetéig követhetjük szemmel, hogyan vágyakozik Tóbiás sok mindenre, és hogyan kap a kevésnél is kevesebbet, és hogyan viseli ezt békében.
            És a könyv a kis, jelentéktelen (nagyon-)zsidóra vall mindenben: ez egy kis, jelentéktelen és (nagyon-)zsidó könyv. Érdekes, néhol vicces betekintés egy letűnt mikrovilágba, de nem több.

A könyv értékelése: 7/10

2. kritika a Hegedűs a háztetőn megnézése után
Más, de nem rosszabb. Sőt. A hangulat jobban átjön, s bár másnak a hangulata, de jobb. A drámai vonal – minthogy nem egy Sancho Panza meséli – erőteljesebb. A zenék nagyban hozzáadnak, emellett nem bugyuták, hanem odaillők. A zsidók többen vannak és jól tudnak beszélni. Valamire felhívta a figyelmemet a film: a könyvben hét lányról van szó, de csak négy szerepel – hol a másik három? A filmben öt, de azokat legalább mind látjuk.
Az átalakítások közül jól sikerült: az oroszok.
Rosszul sikerült: a halálesetek hiánya.
Furcsa, néhol jó, néhol rossz: a ló hiánya. Nagy a falu.
Jól átjött: a vicces párbeszéd Lejzer-Wolffal.
Hangsúlyosabbá lett: a szerelmek, meg úgy egyáltalán a szerelem, a házasságközvetítő (emellett a filmben nő, és a felirat az ének alatt „kerítőnek” nevezik, ami nem egy szerencsés húzás, még ha ki is jön a szótagszám…); a hagyomány és annak összeomlása; a pogromok.
Különdíj: az „If I Were A Rich Man”.


Meglepő, kicsit izé, de hangulattal vicces: az álomjelenet;  a házasságközvetítő furcsa ajánlata a vége felé (a könyvbéli megfelelője kevésbé abszurd).
Még izé: a gondolkodós részek, jók is, meg izék is (előtör belőlem a kifejezés-képtelenség).
Más: kevesebb az idézet és nem ismétlődik. Az Istennel való beszédek. A férj és feleség meglepő (ének)jelenete (ez jócskán megváltoztatja a viszonyukról alkotott elképzeléseket).
Kicsit hiányzik, de nem fért volna bele: a legkisebb lány házassága (áhh, pedig erősen meg lehetett volna csinálni).
Szájba rágott: a komcsi fiú, a Hagyomány.
Lassú és zavaróan más: a vége.
Egy apró megjegyzés: A KÖNYVBEN NINCS BENNE A HEGEDŰS A HÁZTATŐN (lehetetlen is lenne bizonyos értelemben).
Egy meglepetés: a rendező Jewison.
Meg még egy apró megjegyzés: A FILMNEK NEM FŐSZEREPLŐJE TÓBIÁS, A TEJESEMBER (más a neve és nem is „fő”).
            Az ének-zene: jó, kifejezetten jó, sőt.
            A képi megjelenítés: jó, sőt, sokkal jobb így, mintha csak egy nagyon másként látó fickó mesélné, minden képi világ nélkül (könyvben kevés a leírás, az is közel lényegtelen). Emellett a könyv szavai gyorsan felejthetők, de a film jobban megragad.
            Külön megemlítendő: az évszakok változása sem elhanyagolható.
            Ejnye: nincsen benne Jehupec, mintha Tóbiás (vagy ahogy hívják, kiment a fejemből) csak a faluban (?) vinné ki a tejterméket, emellett viszont van olyan, hogy a falun kívül, az országúton húzza a szekerét egy homályban maradó helyre.
            Személyes sirámaim: rosszalkodott a DVD és a lejátszó, jaj szegény fejem.
            Fiúk-lányok: úgy érzem, a film a fiúoldalról a lányoldalra billent, ami kifejezetten érdekes és egyáltalán nem baj, bár a nagyobb egyensúly nem ártana (több a papából), mindkét nem igényeinek megfelelhet.
            Idegesítőségek: a könyvben egyértelműen sokkal több.
            Viccességek: talán a könyvben több a nevetésre késztető, a filmben több a derűs hangulat.
            Zsidóságok: a könyvben több a zsidó beszéd, a filmben több a zsidó, mint régi életforma, és mint nép (persze mindkétszer alakított és változtatott, ezért csökkentett a mérték, egyik sem realista, de nem is ez a cél).
            Melyik a jobb? Kimondom bátran: a film a győztes. A könyv azoknak, akik igazán érdeklődnek, nem veszélyes, de nem is egy közönségsiker, a film annál inkább. A könyv nem rossz, de sajnos a jobb irodalomban középszer. A film a musical műfajában egyértelműen kiemelkedő alkotás, top 3-ba biztos belefér (aki viszont sok és énekközpontú éneket akar, annak ott A muzsika hangja).

A film értékelése: 8/10


Hogy tetszett a cikk? Értékeld!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése