2012. augusztus 27., hétfő

A székely gyerek, a kecske, a kutya meg a macska, meg két tyúk, meg... – az Ábel a rengetegben c. regény kritikája

Az állatok meg a felszerelés oké, de hogy
Ábel meg az apja hogyan van rajzolva...!

SZEMÉLYES VÉLEMÉNY, KRITIKA:
Második alkalommal olvastam ezt a könyvet, és mit kell mondjak, előző alkalommal jobban tetszett. Talán harmadikos lehettem. Annyira tetszett, hogy bár anyukám erősen ellenjavallotta, én elolvastam a második és harmadik könyvet is (Ábel az országban, Ábel Amerikában). A folytatásokban sajnos csalódnom kellett, mintha nem is ugyanaz az Ábel lett volna, akit az első könyvben megismertem. Ez a rengetegbéli Ábel olyan volt, mintha kicsit én is volnák, meg kicsit egy nagyon jó barátom is. Most, hogy immáron kötelező olvasmányként került elém, bár ez sosem szegi kedvemet (kiv. Az arany ember, szelídebb kritika ITT, keményebb kritika ITT olvasható), emellett úgy álltam neki, hogy most hej, de nagy jóságot fogok olvasni, csalódtam, bár nem úgy, mint előzőleg, de csalódtam. Másként olvastam már, most nem Ábel volt másmilyen, hanem én változtam. Így nem volt olyan szimpatikus. Nagyvonalakban ismertem a kalandokat, de a szófordulatokon legalább akkorákat tudtam nevetni – ha nem nagyobbakat – mint első alkalommal. Már jobban feltűntek Ábel cselekedeteinek visszásságai, így az, hogy megrövidíti a munkaadóit a saját zsebére (könyvek, 12 fennmaradó öl, „viharok”), már nem volt annyira mellékes. De legalább megbánja. Nem tökéletes, de éppen ezért jól kitalált szereplő. Lehet vele azonosulni, bár példakép azért ne legyen (lopás, piálás is van mondjuk a dolgai közt).

            Amik nagyon jók a könyvben: a meglepő és jópofa történetek, a vicces beszólások, párbeszédek.
            Amik kevésbé jók: a néha fel-felbukkanó nyálas szófordulatok, főként a Bolha kutyával kapcsolatban.
            Amik elhanyagolhatók (bármit is mondjanak): tanulságok.
            Az viszont biztos, hogy bizonyos képek jól bevésődnek az ember agyába.
Szerintem első alkalommal olvasva biztos, hogy szinte mindenkinek tetszeni fog (ha valakinek nem, akkor nem a könyvben van a hiba, érdemes végiggondolni a hozzáállást is). Félreértés ne essék, nekem most is tetszett, csak kevésbé. Végig érdekes tud maradni (nekem talán egyszer kókadt le a figyelmem, de az is csak pár bekezdés erejéig).
Annak, aki nem akarja elolvasni, A KÖTET TARTALMA RÖVIDEN:
Ábel, a székely gyerek az apjával mennyei nyulat fog, aztán felmennek a Hargitára. Ábel erdőpásztor lesz. Különféle viszontagságokon megy keresztül, de a szomorú dolgok ellenére hősként teríti le Ács Ferit, megveri a törököket, emellett megakadályozza, hogy a fák szétszéledjenek, és a végén nem hal meg Walt Disney kedvéért. Aki ezt dolgozatba leírja, akkora egyest kap, mint egy ház. Inkább szakítson rá időt, és olvassa el a regényt önszántából.  Nem hosszú és jó. Persze lehet azt csinálnia, hogy most szépen átmegy egy olyan oldalra, ahol zanzásítva megtalálható a tartalma. Aki nem önmagáért, hanem a jegy kedvéért olvassa, az csak menjen, keressen egy hosszabb zanzát, és legyen vele boldog. Úgy sem tudja, miről marad le. De annak, aki szereti a jó könyveket, annak nem érdemes. Szóval vegye elő/ki a regényt, és olvassa el, mert semmilyen rövidítés nem adhatja vissza a hangulatát, a poénjait, a történeteket magukat. 
ÖSSZEGZÉS: Jól megírt, szórakoztató regény. Nem hibátlan, de jó. Nem csak kötelező olvasmányként.                                                                            

9-/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése