2012. augusztus 2., csütörtök

A prágai temető - idézetek

Umberto Eco regényéről az Olvasat blog kritikáját lásd ITT

Gyűlés a prágai temetőben, Löv rabbi sírjánál a zsidóság tizenhárom képviselője sötét összeesküvést sző...
„          - Gyűlésünk végéhez értünk – mondotta ekkor a tizenharmadik hang. – E világon az aranyé tehát a főhatalom, utána azonban a sajtó következik.”
És így tovább…
12. fejezet: Egy prágai éjszaka

Racskovszkij kifejti nézeteit, részletek:
„(…) Dehogy akarom én elpusztítani a zsidókat, sőt, még azt is megkockáztatnám, hogy a fő-fő szövetségeseim ők nekem. Szívemen viselem az orosz nép erkölcseit, és nem szeretném (pontosabban nem szeretnék azok, akiknek a kedvében járok), ha elégedetlenségében a cár ellen fordulna ez a nép. Szüksége van tehát egy ellenségre. (…) Az ellenség csak úgy lehet felismerhető és félelmetes, ha az otthonunkban vagy legalábbis az otthonunk küszöbén van. Erre jók a zsidók. (…) Ha nincs ellenség, mivel biztassuk a népet? (…) Aki nincstelen, az végső soron a nemzeti hovatartozásából merít magának erőt. A hovatartozás-érzés viszont a gyűlöletből fakad, annak a gyűlöletéből, aki máshová tartozik. A gyűlölet ápolandó polgári érzemény. Az ellenség a népek barátja. (…) A gyűlölet melengeti a szívet.”
23. fejezet: Tizenkét tartalmas év; Az Oharának dolgozni

Ezt is nézd meg: Sorstalanság- idézet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése