2012. július 15., vasárnap

Szerb Antal legendája – A Pendragon legenda c. regény kritikája


Őőő... az ott lámpa? A drapéria oké, de mi az
a szerkezet ott lent
A könyv és a következő kritika 12 éven aluliak számára nem ajánlott

Valamit leszögezek még az elején: ezt a könyvet hónapokkal ezelőtt olvastam, és annyira nemtudoménmilyen volt, hogy azt mondtam: na jó, felejtsük el a kritikát.
            Aztán most, hogy A Foucault-ingát olvasom, előjött, hogy nem, nem tudom kikerülni. A mai napig Magyarország egyik legolvasottabb regénye, hát még. Most megpróbálkozom megírni ezt a kritikát, bár bevallom, igen kevés maradt meg, főként csak a benyomások.
            Ez a könyv: könnyed áramütés, ami azután még érződik egy darabig.
            A magyaroknak, ha szépirodalmi szintű (ammegmi?) misztikus-nyomozós-izét szeretnének nemzetüknek tudni, be kell érniük Szerb Antal eme izéjével. Olvasási sebessége A Pál utcai fiúkéval vetekszik, de sokkkkal nehezebben lehet feldolgozni. Ha olvasás után – személyes benyomás – a tapasztalatlan olvasó – megint én – támolyogva felkel, s szólásra nyitja száját, csak azt tudja kinyögni: Hát ez meg mi volt?
            Ez a regény afféle ömlesztett dolog, de nem is a legpompásabb dolgokból van ömlesztve. Kicsit olyan, mintha a király nyári palotáját sárból és trágyából tömörített téglákból építenék, ami igen mutatós lesz, de azért fel-felszaglik.
            Kis ízelítő: magyar bölcsész Angliában egy ódon walesi kastélyba kap meghívást, ahol különös és titokzatos események történnek, titkokra derül fény, és egy bűntényt is meg kell oldani, mert a bogaras, titokzatos lényeket létrehozó Earl élete veszélyben forog. A szálak a rózsakeresztesek körül azonban összekuszálódnak… Várjunk, minden ötvenedik ponyvának efféle ajánlója van, mi itt a kunszt?
            Hát, ez necces. Főleg, hogy jön még bele részletes ágyjelenet, az elbeszélő viszonyulása a nőkhöz, és egy kb. tízoldalas leírás egy női szereplő hőstettnek beállított cselekedeteiről, amelyek arra irányulnak, hogy elvegye a walesi nemesi sarj szüzességét… Össze lehet hasonlítani Ecoval. A rózsa nevében is van szex, igaz, ott Énekek éneke idézetekkel van kitakarva, meg a Baudolinoban is, ott még fajkeveredés is, de sokkalta kevesebb erotika, A Pendragon legendában százalékosan lehet mérni (kb. 1%). Szerb Antal véleménye, hogy amiben nincs szex, az ifjúsági olvasmánnyá lesz. Azért a Háború és béke gyanús módon megúszta, de hát bocsássuk meg Szerb Antal elővigyázatosságát.
            Jó-jó, de akkor mi a jó ebben a könyvben? Nos, például a humor sok, és különösen kifinomult. Aztán paródiajellege (öhöm) mentesíti ponyvajellege alól (mert a paródia, az… az nemesebb, mint a ponyva, legalábbis kivételes esetekben). Aztán a rózsakeresztesekkel kapcsolatban egész érdekes dolgokat mond. Az elmére pedig valami különös hatást gyakorol, megfelelő elmeállapotban nagyon a hatása alá lehet kerülni az olvasás ideje alatt.
            Tud még valamit felhozni védelmére? Hát, hogyismondjam… i-izgalmas. Aha. Akkor jó.
            Emellett a stílusa is jól kidolgozott, az elbeszélő (aki főszereplő is egyben), ha nem is szimpatikus, akkor is kidolgozott, igaz, minden szereplő kicsit karikatúraszerű is, mely szintén humorforrás.
            Nem ponyva, lektűr, amely már közel áll a szépirodalomhoz, de azért… na jó, maradjunk annyiban, hogyha az Így írtok ti szépirodalom, akkor A Pendragon legenda is az. Szerb Antal regénye eltörpül főműve, A világirodalom története mellett, és ez rendjén van. Viszont a stílusa, ha más is, hasonló, A világirodalom története hasonlóképpen szórakoztató olvasmány.
            Szerb Antal A Pendragon legendában a bölcsészeket is kigúnyolja azzal, hogy hasznosíthatónak mutat be egy haszontalan ismeretet (Shakespeare korabeli zárszerkezet kezelése), és különböző olyan helyzeteket hoz létre, ahol egy bölcsész jobban boldogul más földi halandóknál. Emellett az Ady-vers szanszkrit-angol (vagy milyen) fordítása a mai napig megmaradt, és sokszor eszembe jut:
            „Az összes istenek papucsban táncoljanak a sírod felett, idegen!” (bocsánat a pontatlanságért)
            Egyébként több helyütt hallottam/olvastam, hogy a végére nagyon összekuszálódik. Én ezt nem vettem észre, bár oda kellett figyelni (hát most jaj), azért érthető maradt.

            El lehet olvasni, és nem is túlságosan káros. A magyaroknak illendő ismerniük, de az, hogy kinek lesz maradandó élmény, kinek felejthető, az sok mindentől függ. Mindenesetre nyugodtan nevezhetjük kultuszkönyvnek, egy csomószor előkerül mindenféle összefüggésben. Ki-ki döntse el, szeretné-e elolvasni, nagyon megbánni nem lehet. Szerintem, bár nagy a lángja, a füstje még sokkalta nagyobb.

7/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése