2012. július 25., szerda

Az emberi butaság – idézetek


Ráth-Végh István kitűnő könyvét telis-tele ragasztgattam cetlikkel. Most egy kis válogatás következik a szerző által összegyűjtött agyament idézetek tárházából. Fogadják nagy derültséggel!

Forrás 
„Nem látom tisztán a dolgokat – mondotta az öreg vak”
Blazac: Scènes de la vie privée: Beatrix

„Germania vezeti a táncot
Odafenn a halottak dombján,
Vadabbul, mint a zabla nélküli paripa,
Vagy mint az urna, melynek nincsen már füle.”
Banville: Idylles prussiennes

„Dániel nem felelt. Ez volt az első eset, hogy így beszélt az apjával.”
Párizsi tárcaíró

„Tápiósáron Kramár János földmíves rövid szóváltás után egyetlen fejszecsapással agyonsújtotta testvérbátyát, a siketnéma Kramár Józsefet.”
Független Magyarország, 1906. február 26.
„Egy kétnapos utazás közönséges, mindennapi élmény volt számára.” (Lectures pour touns, 1912. február 1.)
„Deschanel úr, aki teljesen elvesztette a fejét, fölvette kalapját és távozott.” (L’Humanité, 1913. március 7.)
„A fehér ember általában ellenséges indulatú mindenkivel szemben, akinek ereiben fekete vagy sárga vér folyik. (Le Siècle, 1907. december 3.)
„Bizony, közelről szemlélve Roosevelt elnök puskája inkább háborús fegyvernek látszik, semmint olajágnak. (L’Éclair, 1905. május 13.)
„Ámbár a szélhámos a felismerhetetlenségig elváltoztatta külsejét, felismerték és letartóztatták. (Magyar Hírlap, 1903. 202. szám)
„Egy embrionális kutya hasonlíthat egy embrionális tyúkhoz, de fordítva ez nem lehetséges. (Jövendő, 1904, 3. szám)
„Egy hideg decemberi éjszakán látta meg Paul először a napvilágot.” (Le Radical, 1884. július 22.)
„Mindazt, ami arcát oly kellemessé tette, születése alkalmával kapta ajándékul: a kékesfekete szakállt, a ragyogóan fekete göndör fürtöket.…” (Le Journal, 1911. december 12.)
„Vajon volt-e joga, hogy megölje szerelmem szavainak röptét, mint ahogyan elpusztítják a szép tarka pillangókat, csakis azért, mert másnap már falánk hernyókká változnak?” (La Monde de Jour, 1927. január 20.)
Forrás: Az ember - képes enciklopédia
„Messziről kutyaugatás hallatszott. Csupán ez jelezte, hogy vannak még emberek is a világon.” (Budapesti Napló, 1904. november 25.)
„D. J. családi öröme. Kereskedelmi és iparkamaránk országos hírű, agilis és jeles titkárát tegnap nagy családi öröm érte: nagyapa lett. Eddig ugyanis csak nagyanyai örömöket élvezett, egy leányunokája révén.” (Felsőmagyarországi Kassai Napló, 1903. május 14.)
„A színdarab cselekménye két párhuzamos vonal gyanánt halad, melyek a kellő időben metszik egymást.” (Sarcey írta a Le Soleil 1897. szeptember 11-i száma szerint)
„Féltérdre ereszkedett, és tiszteletteljes csókkal illette a kezet, amely fehér volt és kövérkés, mint a milói Vénusé.” (A Le Voleur, 1879. január 31.)

„A nemzet gazdagsága az általános jóléttől függ.”
- III. Napóleon császár

Francia parlamenti szónokok elszólásai:
„Tengerészekre feltétlenül szükség van, nélkülük a tengerészet nem lehetséges.”
„Pártolni a sertéstenyésztést annyi, mint pártolni saját magunkat.”
„A merénylő bombája nemcsak a hivatalnokokat robbantja föl, de az ártatlanokat is.”
„A köztársaság olyan anya, amelynek nem szabad fájdalmat okoznunk, még a vajúdás fájdalmait sem.”
„Ezekben a kopott bőrnadrágokban a bátrak szíve dobog.”
„Önök keresztúton állanak. Két út nyílik meg önök előtt: az egyik a haladás felé vezet, a másik a közömbösség útja, a harmadik az összeomlásé. Válasszanak! (miniszteri beszédből)
„Igen, ők szívesen meghalnak az ügyért, de csak egyszer, akkor is az ágyban.”
„Értsék meg azoknak a szavát is, akik nem beszélnek.”
Sir Boyle Roche, ír képviselő:
„Elnök Úr! Minden hazájához hű polgárnak kötelessége feláldozni az utolsó aranyát is, hogy ezáltal megmentse a többit.”
„Nem értem, miért hivatkoznak folyton az utókorra? Miért kell áldozatokat hoznunk az utókor javára? Vajon tett már valamit az utókor a mi érdekünkben?

„A szenátor olyan lény, amely félig ember, félig ló.”
Egy amerikai gyerek

Védőügyvédek beszédeiből, a párizsi Candide és Opinion gyűjtéséből:
„A rendőri jelentés nyilvánvalóan elfogult és rosszindulatú; amiért ezt az embert hétszer büntették meg lopásért, épp olyan tisztességes lehet, mint én vagy önök.”
„Bizonyos részletek elkerülhetik a legokosabb és legtapasztaltabb emberek figyelmét is, hát még a tisztelt törvényszékét.”
Egy ügyész szigorú megjegyzése:
„Esküdt urak! Figyeljék meg jól a vádlott ábrázatát: olyan ez, mint egy tükör, amelyben önök közül bármelyik felismerheti egy bandita arcvonásait.”

A Magyar Hírlap 1935. június 5-i számából, Ady Endre nagyváradi életét elbeszélő folytatásos regény részlete; Ady és Léda együtt sétált Nagyvárad utcáin:
„Bandi fölszegett fejjel ment mellette, kalapját letéve a kezében tartotta. Szép hullámos hajának fürtje halántékára omlott, szoborszerű széles arcán, bőrének bronzbarnaságán játszott a délelőtti napfény. Kis ideig hallgatott, s akkor csendesen azt mondta: (Folytatjuk.)”





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése