A hülyeség nagy úr.
 |
| Minimal art |
Ha
a Világ Urait, a Világ Királyát, avagy a Legfőbb Titkos Valamit keresnénk,
lehetne az egyik gyanúsított.
Melléje
még titokzatos is. Megannyi Alakja van, megfoghatatlan, legyőzhetetlen, akárha
a templomosok. Mindenhol ott van, hol álcázza magát, hol fölfedi, hol
reklámozza magát, mindegyikkel csak jobban összezavar. Belopja magát az
elmédbe. Már ott is van…
„Ki
a tettes?”
Kell
lennie egy Tervnek.
Valaki
irányítja a világot. Valaki kell, aki mindenről tehet. Kell valami, ami mindent
megmagyaráz.
Kell
egy Titok, mely érthetetlen.
Egy
Titok mind felett, egy Titok kegyetlen…
Eme Titokzatoskodó előszó után jöjjön...
Titokzatoskodó tartalmi
lista
Kell lennie valaminek e mögött a
könyv mögött. Kellett lennie Econak valamiféle Terve, kell, hogy legyen valami
Titok mögötte. Csak éppenséggel nem is vagyok elég okos (ördöngösség?), és az elmém tiltakozik is ellene. Pedig tiszta, de
azért jó zavarosabbnak látni, mint amennyire az.
Szólt számomra
a
Titkokról
a
Hülyeségről
az
Összeesküvés-elméletekről
az
Okkult-Ezotérikus-Kabbalista-Templomos-Ilyenolyan-Titokzatos dolgokban hívőkről
magukról
a Titokzatos Dolgokról
és
arról, hogy legnagyobb részük (amely nem Igazság) micsoda Kamu
mégis
mekkora hatalmuk van
és
mekkora bajt okozhat
a
legártalmatlanabbnak induló játék is
hogy
hol végződik a vicc, és hol kezdődik az, ahol már
leolvad
az ember arcáról a mosoly
vagy
éppen az arcára fagy
és
arról, hogy mit akarnak megérteni az Emberek,
és
nem értik meg, mert valójában nem akarják megérteni.
Mindezt most tárgyilagosabban
Ezt lehet ilyen zavarosan is előadni. De lehet
értelmezni mondjuk egy egyszerű szatíraként, ami kifigurázza mindazt, amit
feljebb felsoroltam.
Az
alapkérdések újra- és újra-feltétele, az Igazság állandó megkérdőjelezése is
lehet, ha úgy tetszik.
Vagy
lehet egy érdekes történet pár emberről, hogy hogyan éltek s haltak meg, fűszerezve
mindezt kultúrtörténeti kuriózumokkal.
Vagy
amit akartok.
Zavaros kijelentés
Az a jó, hogy a zavart zavarosan adja elő, de azért
nem lesz zavaró.
Összehasonlítás A Pendragon-legendával
Lehet párhuzamot vonni A Pendragon legenda és
ezen könyv közé. A ponyvák kifigurázása azonban az elsőben a teljes könyvet
kitölti, míg ebben a könyvben, bár kitűnően benne van, csak csekély töredékét
teszi ki (lásd lejjebb). Emellett
mindkettőben van egy kontrasztos finálé, csak éppen Szerb Antalnál itt véget is
ér, Econál pedig folytatódik a történet.
A
téma hasonló, csak ugye más a hossz, meg szerintem a hozzáállás is, mert más is
volt a célja a két történetnek. A Pendragon legenda inkább egy tréfás történet, A Foucault-inga sokkal komolyabb,
sokkal több van benne (már csak azért is, mert hasonló tempóban 4-7-szeresen
hosszabb).
Mindkettő
E/1.-ben van elbeszélve, de a szereplők is mások, Szerb Antalnál karikatúraszerűbbek,
Econál reálisabbak. Az egyik szereplőnek, Belbonak szinte lélektani szintű kidolgozottságát
adja, hogy mintegy második szálként az ő gyermekkorából, gondolatvilágából
kapunk részleteket.
A
rózsakeresztesek történetéről mindkettő regényben esik szó, A
Pendragon-legendában ez is a fő szál, és az „adatokat” beleágyazza a
történetbe, s míg Econál csak beszélnek a sírkamráról, ott be is mennek. Hoppá,
bocsánat.
A
Foucault-ingában néha mintha túltelítenék az adatok a regényt, és kénytelenek
lennének kikristályosodni, mert a történet nem képes mindet feloldani. Szerb
Antalnál erről szó sincs. Valószínűleg fogná is a fejét ezt látva, hisz itt
szinte nem is csupán rész, hanem főszereplő az adat.
Alternatív történelem
A Terv, melyet a főszereplők találnak (avagy
következtetnek) ki, egy alternatív történelmet teremt, mely szerint onnantól,
hogy a templomos lovagok rendje egyre több hatalmat szerzett minden főbb
eseményt a templomosok 700 évig tartó világuralmi tervével lehet magyarázni.
A Terv megalkotása
előtt, közben és után
A regény jelentős részét mégsem a Terv kiötlése
tölti ki, hanem az „eredettörténet”, ahogyan Casaubon (az elbeszélő)
végiggondolja, hogyan jutottak el a Tervhez, majd aztán hogyan ötlötték ki, és
mi lett ennek a következménye. Minden esemény más eseményekből következik. Az
elbeszélés az elbeszélő fél életén át vezet addig a napig, amíg… amíg befejezi
a történetet. Egyébként nyitva hagyja.
A belső
szövegek
Casaubon a visszaemlékezés közben olvassa is eltűnt
barátjának számítógépre írt szövegeit, hogy általuk könnyebben összerakhassa a
történtek lényegét. Ezekből hol teljes file-ok olvashatók, hol Casaubon mondja
el a tartalmukat.
Ezek
között mindegyik valamilyen formában azokról az eseményekről és dolgokról szól,
amik Belbot foglalkoztatják. Vannak vele megtörtént esetek, és két
„ponyvaregény” részlet, amiket a Terv alapján firkantott. Ez a kettő teljességgel
paródia. Álljon itt három részlet ízelítőnek (97. fejezet):
„Tíz körömmel szaggatom és véres csíkokkal barázdálom a keblemet díszítő finom batisztinget, s közben iszonyú tűz perzseli jéghideg ajkamat, akár a kígyó keze.”
„Hallom, ahogy komoran megvillan Luciano pengéje, az éjhomály dacára látom, amint hörgés csillan az ánglius hallgatag szembogarában.”
„Belép tehát a bűnnek ezen ifjú agatodaimónja, fehér medveprém övezi termetét, hetyke kalpagja alól hosszú szőke hajzat omlik alá, tekintetében gőg, szemében metsző gúny.”
Kész Így írtok ti! Gratulálok a fordítónak (Barna
Imre)!
Apróbb
problémák
Kicsit furcsa, ahogy a francia sátánista Pierre
beszél. Tényleg így hangzik egy francia beszéde, ha más nyelvet próbál
beszélni? Biztos az a bajom, hogy még nem hallottam magyarul beszélő franciát.
Meg az is igaz, hogy ez egy olaszul beszélő francia beszédének magyar fordítása.
Hát jó.
A
történet múlt időben van elbeszélve, 116. fejezet közben valamiért hirtelen
átvált jelen idejűre, aztán a következő fejezet folytatódik normálisan.
Véletlen vagy direkt? Nem zavaró, csak fura.
Szórakoztató
irodalmiság
Szépirodalmi voltát éppen a fentebb említett
ponyva-betétek bizonyítják. Már ez elegendő ellentámadás azoknak, akik
ponyvasággal vádolnák ezt a regényt.
Szórakoztatónak
azonban szórakoztató, amely ugye nem kizáró oka a szépirodalmi voltnak. Néhol –
a Terv tervezésének egyes pontjainál – kissé döcögős, azonban szerintem sehol
sem válik unalmassá.
A hülyeség
bemutatásának változatos formái
Egyébként több dolog ismerős volt már Ráth-Végh Istvántól, pl. Saint-Germain gróf, a teozófia, egyes okkult dolgok. Itt
valamiféle történetbe ágyazva kapjuk ezeket, bár legtöbbször hangsúlyosabbak a
párbeszédek, egy helyütt meg kapunk egy egyszerű listát is.
Egy
meglepő tény
Nincs benne szexjelenet. No azért nem kell aggódni,
hogy túl hamar ifjúsági irodalommá „alacsonyodik le”.
Tömör és általános értékelés,
mely egyben ajánlás is
Egy érdekes, szórakoztató és értelmes regény.
9/10
Ezeket is nézd
meg:
Hogy tetszett a cikk? Értékeld! ↓
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése