2012. július 21., szombat

A hülyeség nagy úr, avagy ettől Szerb Antal is a fejét fogná – A Foucault-inga c. regény kritikája


A hülyeség nagy úr.
Minimal art
Ha a Világ Urait, a Világ Királyát, avagy a Legfőbb Titkos Valamit keresnénk, lehetne az egyik gyanúsított.
Melléje még titokzatos is. Megannyi Alakja van, megfoghatatlan, legyőzhetetlen, akárha a templomosok. Mindenhol ott van, hol álcázza magát, hol fölfedi, hol reklámozza magát, mindegyikkel csak jobban összezavar. Belopja magát az elmédbe. Már ott is van…
„Ki a tettes?”
Kell lennie egy Tervnek.
Valaki irányítja a világot. Valaki kell, aki mindenről tehet. Kell valami, ami mindent megmagyaráz.
Kell egy Titok, mely érthetetlen.
Egy Titok mind felett, egy Titok kegyetlen…
            Eme Titokzatoskodó előszó után jöjjön...

Titokzatoskodó tartalmi lista
            Kell lennie valaminek e mögött a könyv mögött. Kellett lennie Econak valamiféle Terve, kell, hogy legyen valami Titok mögötte. Csak éppenséggel nem is vagyok elég okos (ördöngösség?), és az elmém tiltakozik is ellene. Pedig tiszta, de azért jó zavarosabbnak látni, mint amennyire az.
            Szólt számomra
            a Titkokról
            a Hülyeségről
            az Összeesküvés-elméletekről
            az Okkult-Ezotérikus-Kabbalista-Templomos-Ilyenolyan-Titokzatos dolgokban hívőkről
            magukról a Titokzatos Dolgokról
            és arról, hogy legnagyobb részük (amely nem Igazság) micsoda Kamu
            mégis mekkora hatalmuk van
            és mekkora bajt okozhat
            a legártalmatlanabbnak induló játék is
            hogy hol végződik a vicc, és hol kezdődik az, ahol már
            leolvad az ember arcáról a mosoly
            vagy éppen az arcára fagy
            és arról, hogy mit akarnak megérteni az Emberek,
            és nem értik meg, mert valójában nem akarják megérteni.

Mindezt most tárgyilagosabban

Ezt lehet ilyen zavarosan is előadni. De lehet értelmezni mondjuk egy egyszerű szatíraként, ami kifigurázza mindazt, amit feljebb felsoroltam.
            Az alapkérdések újra- és újra-feltétele, az Igazság állandó megkérdőjelezése is lehet, ha úgy tetszik.
            Vagy lehet egy érdekes történet pár emberről, hogy hogyan éltek s haltak meg, fűszerezve mindezt kultúrtörténeti kuriózumokkal.
            Vagy amit akartok.

Zavaros kijelentés

Az a jó, hogy a zavart zavarosan adja elő, de azért nem lesz zavaró.

Összehasonlítás A Pendragon-legendával

Lehet párhuzamot vonni A Pendragon legenda és ezen könyv közé. A ponyvák kifigurázása azonban az elsőben a teljes könyvet kitölti, míg ebben a könyvben, bár kitűnően benne van, csak csekély töredékét teszi ki (lásd lejjebb). Emellett mindkettőben van egy kontrasztos finálé, csak éppen Szerb Antalnál itt véget is ér, Econál pedig folytatódik a történet.
            A téma hasonló, csak ugye más a hossz, meg szerintem a hozzáállás is, mert más is volt a célja a két történetnek. A Pendragon legenda inkább egy tréfás történet, A Foucault-inga sokkal komolyabb, sokkal több van benne (már csak azért is, mert hasonló tempóban 4-7-szeresen hosszabb).
            Mindkettő E/1.-ben van elbeszélve, de a szereplők is mások, Szerb Antalnál karikatúraszerűbbek, Econál reálisabbak. Az egyik szereplőnek, Belbonak szinte lélektani szintű kidolgozottságát adja, hogy mintegy második szálként az ő gyermekkorából, gondolatvilágából kapunk részleteket.
            A rózsakeresztesek történetéről mindkettő regényben esik szó, A Pendragon-legendában ez is a fő szál, és az „adatokat” beleágyazza a történetbe, s míg Econál csak beszélnek a sírkamráról, ott be is mennek. Hoppá, bocsánat.
            A Foucault-ingában néha mintha túltelítenék az adatok a regényt, és kénytelenek lennének kikristályosodni, mert a történet nem képes mindet feloldani. Szerb Antalnál erről szó sincs. Valószínűleg fogná is a fejét ezt látva, hisz itt szinte nem is csupán rész, hanem főszereplő az adat.

Alternatív történelem

A Terv, melyet a főszereplők találnak (avagy következtetnek) ki, egy alternatív történelmet teremt, mely szerint onnantól, hogy a templomos lovagok rendje egyre több hatalmat szerzett minden főbb eseményt a templomosok 700 évig tartó világuralmi tervével lehet magyarázni.

A Terv megalkotása előtt, közben és után

A regény jelentős részét mégsem a Terv kiötlése tölti ki, hanem az „eredettörténet”, ahogyan Casaubon (az elbeszélő) végiggondolja, hogyan jutottak el a Tervhez, majd aztán hogyan ötlötték ki, és mi lett ennek a következménye. Minden esemény más eseményekből következik. Az elbeszélés az elbeszélő fél életén át vezet addig a napig, amíg… amíg befejezi a történetet. Egyébként nyitva hagyja.

A belső szövegek

Casaubon a visszaemlékezés közben olvassa is eltűnt barátjának számítógépre írt szövegeit, hogy általuk könnyebben összerakhassa a történtek lényegét. Ezekből hol teljes file-ok olvashatók, hol Casaubon mondja el a tartalmukat.
            Ezek között mindegyik valamilyen formában azokról az eseményekről és dolgokról szól, amik Belbot foglalkoztatják. Vannak vele megtörtént esetek, és két „ponyvaregény” részlet, amiket a Terv alapján firkantott. Ez a kettő teljességgel paródia. Álljon itt három részlet ízelítőnek (97. fejezet):

„Tíz körömmel szaggatom és véres csíkokkal barázdálom a keblemet díszítő finom batisztinget, s közben iszonyú tűz perzseli jéghideg ajkamat, akár a kígyó keze.”

„Hallom, ahogy komoran megvillan Luciano pengéje, az éjhomály dacára látom, amint hörgés csillan az ánglius hallgatag szembogarában.”

„Belép tehát a bűnnek ezen ifjú agatodaimónja, fehér medveprém övezi termetét, hetyke kalpagja alól hosszú szőke hajzat omlik alá, tekintetében gőg, szemében metsző gúny.”

Kész Így írtok ti! Gratulálok a fordítónak (Barna Imre)!

Apróbb problémák

Kicsit furcsa, ahogy a francia sátánista Pierre beszél. Tényleg így hangzik egy francia beszéde, ha más nyelvet próbál beszélni? Biztos az a bajom, hogy még nem hallottam magyarul beszélő franciát. Meg az is igaz, hogy ez egy olaszul beszélő francia beszédének magyar fordítása. Hát jó.
            A történet múlt időben van elbeszélve, 116. fejezet közben valamiért hirtelen átvált jelen idejűre, aztán a következő fejezet folytatódik normálisan. Véletlen vagy direkt? Nem zavaró, csak fura.

Szórakoztató irodalmiság

Szépirodalmi voltát éppen a fentebb említett ponyva-betétek bizonyítják. Már ez elegendő ellentámadás azoknak, akik ponyvasággal vádolnák ezt a regényt.
            Szórakoztatónak azonban szórakoztató, amely ugye nem kizáró oka a szépirodalmi voltnak. Néhol – a Terv tervezésének egyes pontjainál – kissé döcögős, azonban szerintem sehol sem válik unalmassá.

A hülyeség bemutatásának változatos formái

Egyébként több dolog ismerős volt már Ráth-Végh Istvántól, pl. Saint-Germain gróf, a teozófia, egyes okkult dolgok. Itt valamiféle történetbe ágyazva kapjuk ezeket, bár legtöbbször hangsúlyosabbak a párbeszédek, egy helyütt meg kapunk egy egyszerű listát is.

Egy meglepő tény

Nincs benne szexjelenet. No azért nem kell aggódni, hogy túl hamar ifjúsági irodalommá „alacsonyodik le”.

Tömör és általános értékelés, mely egyben ajánlás is

Egy érdekes, szórakoztató és értelmes regény.

9/10


Ezeket is nézd meg:

Hogy tetszett a cikk? Értékeld!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése