2012. június 29., péntek

Poszt, apokalipszis nélkül – kritika Az út c. regényről


Olvastam, hogy Az átváltozás borítójára nem
akartak csótányt rakni, nehogy befolyásolja
az olvasókat. Ez meg filmplakát! De nem rossz.

Két szín a szürke s a fekete, de egyik sem igazi szín, hanem csak a sötét különböző fokozatai. A film (melyet előbb láttam, mint a könyvet olvastam) szó szerint, a könyv tudat alatt fest ezzel a két színnel, egy sokszínű világ utolsó, megpörkölődött és letisztult színeivel.
          Egy írásban már kifejtettem, miben más a könyv és a film általában. Most egy konkrét példa következik.


           A film igen erőteljes képi világgal rendelkezik: a történet fakó, szürkés, és ez nem csak egy költői eszköz, a történet szerint a légkört por, szmog és pernye telíti, a felsőbb rétegekben oly sűrűn, hogy a Napot is csak mint elmosott fényfoltot láthatják a földlakók. Viszont költői eszköz is egyben (az álmok színesek). A világégés (melynek kiváltója valószínűleg egy meteor, de nincs megnevezve) nem szerepel benne, és az utalások is gyérek. A Földön már leginkább csak emberek vannak, állatok nem igen említtetnek, a növényvilág teljes egészében kipusztult, a megmaradt emberek konzerveket és egymást eszik. Ketten, egy apa és kisfia, aki már a katasztrófa után jött világra, mennek kitartóan délre, maguk sem hisznek a céljukban. A problémák: éhség, szomjúság, eső, cipőhiány, hó és hideg, emberevő hordák (a rosszak)… A cél: délre jutni. Végső cél: vinni a tüzet.
            A történet az ő útjukról szól. Nem véletlenül említettem a szürkét mint költői eszközt, a filmben ez jeleníti meg a könyv egy fontos elemét: hogy sok helyütt nem próza, hanem líra. A képek, a fogalmazás, és még valami versszerű: hogy nincsenek vesszők. A szöveg nem tartalmaz zárójeleket és felkiáltójeleket, kötőjeleket is gyéren. És mintha versszakokba lenne szedve.
„És a színekben oly gazdag álmok. Másként mégis hogyan szólítana magához a halál? Amikor magához tér a hideg szürkületben minden álom azonnal elhamvad. Évszázadokra eltemetett majd hirtelen napfényre kerülő falfestmények.”
22. oldal
               De mindez váltakozva elbeszélő részekkel.
            A film mintegy a könyv sűrítménye. Több hullás rész (SPOILER fejek a falon, csecsemő a tűz felett, égett hullák olvadt aszfalton VÉGE) kimaradt belőle, a föld alatti kamra és a rosszak háza viszont élénkebben van ábrázolva, és az álmok is hangsúlyosabbak. Az apa-fiú kapcsolat árnyaltabb a regényben, és kissé komorabb is. A rövid párbeszédek leggyakrabban használt szókapcsolata a „jól van”, szava a „jó” – ez idegesítő, de érthető.
            A regényt elolvasni olyan volt, mintha megnéztem volna a film hosszabb, rendezői változatát. A filmben több cselekménysorozatot egybesűrítettek, vágtak, de szerintem a film mindent megad, amit a könyv, és fordítva. Nem árt azonban mindkettőt ismerni, mint ahogy azokat a filmeket, amiket szeret, többször megnézi az ember, azokat a könyveket, amiket szeret, többször elolvassa. És ez egy jó alkotás (a film és a regény), minden ok megvan rá.
            Erős képek és erős szavak. Ősi érzések és mélyben lakozó félelmek. A végső kérdés és a végső válasz(tás). A jó és a rossz ellentéte. Ezek teszik a regényt (és a filmet) olyan erőssé. És mindez nagyon jól van megjelenítve. Nem szeretném elvenni azt az örömöt, hogy az olvasó/néző kérdéseket tehessen fel és válaszolhasson az alkotással kapcsolatban. Mert ezekre a kérdésekre mindenkinek adni kell valamilyen választ. Ha nem adsz, csak a rosszak közé kerülhetsz. Vállalod? Aki egyszer embert eszik, annak megkeményedik a szíve, és már a saját anyja vagy gyereke is csak hús lesz.
            Érdemes mindenkinek egyszer megnézni a filmet, vagy elolvasni a könyvet. Egyáltalán nem elpazarolt idő.
            A fordítás nagyon jó, pár probléma az olvasásnál: a vesszőket hibásan is lehet tenni (példa a könyvből: Mi az ott apa? Mi, az ott apa? / Mi az, ott apa? / Mi az ott, apa?), ez zavaró lehet párszor; az elején többször csak olvastam és nem értettem, a versszerűség eltereli a figyelmet; fura a fogalmazás, mikor pl. a kisfiút földönkívülihez hasonlítja. De ezek mind érthető és indokolt fogások.
            Sokan támadják, hogy nincs megnevezve az apokalipszis oka; sokan védik, hogy ez nem is lényeges. Én az utóbbiakhoz állok. Aki sci-fit vár, csalódni fog, viszont akár allegóriakéni is lehet rá tekinteni. Két kérdés a végére, szőrszálhasogatásnak: 1.: hol vannak a patkányok? 2.: egy helyütt azt mondja a könyv: „páfrány és hortenzia és vad orchidea nőtt a hamuborította sírhalmokon”, máshol füvet említ – ezek szárazak?
            Könyv/film? Mindenki eldöntheti maga, a lényeg mindkettőbe benne van. kinek mihez van kedve. Azt mondtam, hogy a feldolgozás akkor jobb, ha jobban megjeleníti a lényeget egy másik médium. Én inkább a könyvre voksolok, de a film is ad hozzá.

8/10

Ezt is nézd meg: Ennyit az okosságról – a VirágotAlgernonnak c. könyv kritikája


És még valami: találtam egy jó összefoglaló cikket, ami a túlélés szempontjából kritizálja a könyvet és a filmet, nagyon okosan (bizonyítja, hogy igazság szerint tényleg csak allegóriaként értékelhető igazán a könyv), ITT elolvasható

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése