2012. június 3., vasárnap

Ötlet: Mi a közös Forrest Gumpban és a Sorstalanság Köves Gyurijában?


Igen, ez egy találós kérdés, tessék rajta gondolkodni, mielőtt továbbolvasnánk! :-)

 Ha megvan, lehet továbbmenni.

A Forrest Gump hatalmas film, a legjobb film, amit valaha láttam. Ha kell majd egy írás, és nincs más ötletem, megírom ennek a kritikáját!

Van már valami válasz?

Ha nincs, akkor tessék gondolkodni tovább, ne olvassuk!

Jó, akkor most már mondom.
            A közös jellemző az, hogy mind a kettő, Forrest és Gyuri, tiszta elbeszélő. Mielőtt felháborodnánk, hogy én valami tudományos halandzsában beszélek, leszögezem: a kifejezést magam találtam ki, ha van ilyen, elnézést kérek. El is mondom, mit értek ez alatt.
            A tiszta elbeszélő:
1.     E/1.-ben beszél, a saját életét mondja el, de
2.     mindezt kívülről,
3.     a tényekre szorítkozva, érzelmek, vélemények és eszmefuttatások csak röviden
4.     anélkül, hogy meg lenne indokolva az, amiért beszél, mégis az olvasónak/hallgatónak nyilvánvaló ez anélkül, hogy ki lenne mondva, mert az elbeszélőnek jó oka van arra, hogy meséljen
5.     az eseményeket, párbeszédeket könnyedén fel tudja idézni, biztos magában, nem fél, hogy valamit rosszul mond
6.     a szereplő saját magáról inkább csak a történet keretén belül szól, ott is nagyon, tényleg nagyon keveset
7.     frappáns mondások megengedettek
Szerintem egy történet elmondására legalkalmasabb a tiszta elbeszélő nézőpont. Miért? Mert így sokkal nagyobb tér jut az olvasónak/hallgatónak, hogy leszűrje a tanulságokat, mert így nem az elbeszélő személye, hanem maga a történet van a középpontban, és így ez nem zavarja meg a hallgatót. Kertész Imre mondta Gyuriról, hogy „csak nyelv”, az írók ott rontják el, hogy valódi személyiségnek képzelik az általuk alkotott szereplőket.
            Hangsúlyozom azonban, hogy a tiszta elbeszélő a TÖRTÉNETEK elmondására a legalkalmasabb, nem mondjuk a szerző bonyolult eszméi vagy mélyebb gondolatai kifejezésére. Meg kell mondanom, hogy nekem pont ezek hiánya tetszett az említett regényekben, ezeket az olvasóra bízza.
            Amit most elmondtam, az csak egy ötletem, ami eszembe jutott. Nehogy valaki vizsgán ezt írja/mondja, mert biztos szélsőséges reakciókat váltana ki! :-)
           

Ui.: Hamarosan jönnek új kritikák, a Háború és béke utolsó kötetét olvasom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése