2012. június 22., péntek

Őrült, beteg, és mindezt nagyon – A 22-es csapdája c. regény kritikája


A következő kritika és a regény 12 éven aluliak számára nem ajánlott.

A testetlen katonagatya-cipő kombináció
minden bizonnyal jelképez valamit, de a
regényben szerepel is egy erre emlékeztető
eset (tényleg csak emlékeztető)
A csapda A címben szereplő 22-es csapdája ugyan meg van határozva a regényben, mint az a csapda, ami miatt nem szerelhetnek le valakit amiatt, hogy őrült, mert ha leszerelését kéri arra hivatkozva, hogy őrült, akkor nem őrült és további bevetésekre küldhető; de aztán a végén az is megmutatkozik, hogy a csapdára hivatkozva bárki bármit megtehet, amiben nem tudják megakadályozni.
            A paradox szabály csak egy a regényben szereplő rengeteg őrültségnek, és az egész regény egy őrültség, és a háborúról szól, amely szintén teljesen őrültség, és a háború őrült voltát mutatja be ebben a hatalmas szatírában, amelynek a címében is szereplő 22-es csapdája szállóige lett.
            Felépítés Külön meg kell említeni a különleges felépítést. Majd’ minden fejezet egy-egy szereplő nevét viseli, és többé-kevésbé ehhez a szereplőhöz kapcsolódik. A fejezetek nem teljesen időrendben vannak egymásután, és a fejezetekben is sok az időben ugrálás, így a történések csak lassan állnak össze – már amennyire – töredezett egésszé. Főként mégis Yossarianhoz kapcsolható az egész regény, de nem akarok itt most poénokat lődözni.
            Szereplők A karaktereknek csak egy nevük van, mondjuk ez rangváltás esetén részben változik. Nem értem, hogy **de Coverley őrnagy nevében mi az a két csillag.
            Többnyire van nekik egy-egy jellegzetes jellemvonásuk, ami karikatúraszerűvé teszi őket.
            A legtöbb szereplő szerintem gusztustalan, parázna élvhajhász, csupán Őrnagy őrnagyot és a lelkészt tudtam úgy-ahogy szeretni, Cathcart ezredest meg elviseltem. Yossariant bírtam legkevésbé. Az egészen extrém esetektől eltekintve nincs olyan bűn, amit minden lelkiismeret-furdalás nélkül ne követnének el ebben a regényben.
            Jó kérdés, mi a becsületesség olyan helyzetben, amibe a katonák kényszerültek. Ha „becsületesen” repül valaki bevetésekre, jó eséllyel nem lesz hosszú életű, emellett nem is olyan dolog miatt halnak meg, ami miatt érdemes lenne meghalni. Yossarian egyetlen célja az, hogy túléljen, de elkeseredett küzdelme, amiben bármilyen ocsmányságot elkövet, undorító. Talán Orr az, aki jelleme által legjobban tud helytállni, anélkül, hogy elvesztené a becsületét.
A testetlen katona a látóhatárra mered. A vízszintes annyira ferde, mint a regény világa.
            A háború Nem tudom, volt-e lehetőség lelkiismereti okokra hivatkozva nem bevonulni (valószínűleg nem), mert ez a legésszerűbb. Ha nem, én minden bizonnyal inkább előre elmenekülnék. Mi értelme van ugyanolyan, nálunk semmivel se rosszabb ártatlan embereket gyilkolni halomszámra, és meghalni a nagy semmiért (hogy másoknak nagyobb legyen a kényelme)? Semmi. Ezért is őrültség a háború.
            Brutalitás És sokan meg is halnak, ahogy illik, többen nem kissé szörnyű körülmények között.
Itt jobb a betűszedés, mint a címlapon
            Szexualitás és nők A katonák szexualitásának ábrázolása szerintem viszonylag reális, talán kissé eltúlzott néhol. A „timi-tömés” (így hívják a könyvben) sok helyütt szerepel a mindennapok részeként. A regényben szereplő nőket négy csoportra lehet osztani: k*rvák (így hívják őket, csillag nélkül), szolgálók, feleségek, nővérkék (illetve még vannak kislányok). És mindegyik csoportot jó sokszor és jó sokan megtömik. A k*rvák annyiszor szerepelnek benne olyan körülmények között, olyan viselkedéssel, hogy már valószínűtlen, de hát ez egy szatíra, nem törekszik a realitásra, és nem is ez a célja. Egyetlen nőnek sincs igazán jelleme, csak teste, illetve szexualitása és nemi vágya. És nem is tekintenek rájuk másként. A nővérkéknek úgy-ahogy van jellemük, de nemigen használják.
            Humora A humora áll: jellemkomikumból, groteszkből és vicces mondatokból, de míg az első kettő végig, utóbbi csak az első negyedben jellemző. Abszurd is, pl. Milo buzgó és nem kevéssé abszurd kereskedése. Kiemelném a 8. fejezetben (nálam ezen belül 103-111. o.) található őrületes párbeszédet, mikor Clevingert hadbíróság elé állítják. Ezen többször könnyesre lehet röhögni magunkat, hét oldalon keresztül folyamatos a hülyeség, csupán a hossza miatt nem másolom fel idézetnek.
            Mondanivalója Bár fő mondanivalója a háborúról szól, gyakorlatilag az élet összes nagy kérdése felmerül olvasás közben. Például: Az ösztönön kívül hajtja-e bármi más ezeket az embereket? Önszántukból ilyenek, vagy dönthetnének másként? Van-e lehetőség jól élni akkor is, ha senki más nem jó körülöttünk? Szükséges-e a vallás, és van-e alapja a hitnek? Érdemes-e becsületesnek lenni, és egyáltalán mit jelent ez? stb.
            Hossza Nagyon hosszú, nálam úgy 630 oldal. Nem mindenhol szórakoztató és könnyed, de mégsem válik nehézzé az olvasása.
            Érdemes elolvasni? Bizonyos érettség után igen.

8/10

Nem bántam meg, hogy egymás után két szatírát olvastam, már jobban értem A 22-es csapdája által azt a lelkiállapotot, amiben Swifta nyihahás részt írhatta.

Hogy tetszett a cikk? Értékeld!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése