2012. június 16., szombat

Mocskos jehu banda – a Gulliver utazásai c. regény kritikája


Nakérem. Ki olvasta a Gulliver utazásait teljes hosszában? Páran. Ki tudja, miről szól? Micsoda? Mindenki? Na, tessék. Hát nem arról, hogy egy muki hajótörött lesz és elkapják a lilliputi törpék? De, arról  - is.
            Azt is hallottam (olvastam), hogy a Gulliver politikai szatíra. Is.
            Mondhatom, hogy útileírás-paródia – is.
            Hát ha ez ilyen több-az-egyben, akkor csak jó lehet! Ő… is.
Jöjjön a kritika.

Kritika a humor felől
A szatírától – talán nem mindenki, de én pl. igen, bocsánat, ha valaki másként gondolja – az ember várna valamilyen szintű humort. Talán emberi gyengeség ez. Humoros-e Gulliver? Ez a kérdés.
            A kérdés tisztázásához tisztázni kell azt is, hogy a könyv négy részből áll, melyek nagyban elütnek egymástól.
1. rész: Utazás Lilliputba Ez a törpés rész, és igazán ez mondható politikai szatírának. Csupa utalás és mögöttes tartalom, pár vicces mondattal, ki-/beszólással fűszerezve. Nem a humor fellegvára, de nem is rossz. Igazából ez az a fejezet, ami megmaradt az utókor számára – feldolgozások és átiratok formájában, de a „legenda” tovább él. Pont.
2. rész: Utazás Brobdingnagba Magyarul az óriások földjére. Csak így szokás emlegetni, érthető okokból. Ez inkább valami idegesítően komolykodva előadott fantasy-paródia, ami egyáltalán nem vicces. Szatíra rész az, mikor Gulliver bemutatja Angliát az óriások királyának, hangsúlyozva a klafaságát, de a királynak, aki pl. a fegyvereket hírből sem ismeri, érthető okokból nem tetszik. Az 1700-as évek elejei Anglia kritizálása a háromszáz évvel későbbi magyarokat szerintem marhára nem érinti, és valószínűleg igen kis részét érdekli. Pont.
3. rész: Utazás Laputába, Balnibarbiba, Glubbdubdribba és Japánba Ez a rész több okból érdekes. A Laputa rész bár nem annyira jó, egész szórakoztató (Laputa egy repülő sziget, felhők felett járó elmékkel benépesítve – a lélektani légycsapó nagyon nagy!). Egy japán filmest megihletett, elkészítette a Castle in the sky című japán-amerikai steampunk rajzfilmet, bár azon kívül, hogy van benne egy repülő sziget, semmi köze Gulliverhez. A Balnibarbii részben a Kitalátorok Akadémiáját igazán érdemes elolvasni, abszurd és őrült poénok sorozata, emellett némelyiknek értelme is van, az egész pedig a tudomány szatírája. Jó lenne az egészet kimásolni idézetnek, de több értelme van, ha elolvassák az eredetit. Ez a rész tényleg humoros.
4. rész: Utazás a nyihahák országába Ez egy elborzasztó, tragikus rész. Humor 0. Swift az emberségét gyalázza meg az emberiségnek.
Ezzel meg is válaszoltam a humor kérdését.
Kritika a maradandóság felől
Érdekes-e nekünk, mai magyaroknak a Gulliver?
            Ha a könyv tökéletesen érdektelen lenne, rég elfelejtették volna. Ha csak egy történelmi kuriózum lenne, nem születnének belőle újabb és újabb újra- és újragondolások. Az viszont igaz, hogy ez egy olyan építmény, amelynek egyes részei fából, mások betonból, megint mások vasból, üvegből és egyéb anyagokból épültek, ebből fakadóan különbözőképpen állták ki az idő próbáját.
            Politikai szatíra Ez fából készült. A korhadt maradványok csak a történészeket érdeklik.
            Humoros mondatok és a kitalátorok Vannak poénok, amik időállóak, ezek is ilyenek.
            Útileírás Ha csak egy egyszerű műfajparódiáról van szó, az nem időálló, mert a műfajok kimennek a divatból. Több kell ahhoz, hogy megmaradjon valami (lásd: Don Quijote).
            Mondanivaló Swift jó szándékkal, az emberi nem javítására és okítására írta ezt a könyvet. Gulliver is ezt a célt tűzte maga elé, mikor „leírta” utazásait. A szemléletet, amelyet bemutat, még lentebb ismertetem, a többi politikai szatíra.
            Szemléletmód Bizonyos tanulságok (akinek hatalma van, az megátalkodott, perverz, hazug idióta, aki a saját anyját is eladja, stb.) túl általánosak, hogy az okosabb, megfontoltabb ember bevegye. Aki arisztokrata, az nem feltétlenül gonosz is (lásd: Háború és béke). Az állítás, mely az utolsó, nyihahás részben foglaltatik, hogy az ember csak egy természetéből eredendően gonosz, javíthatatlan vadállat (szó szerint!), túl kegyetlen, hogy az ember azt mondhassa: így igaz. Swift azt mondja: lehet ezt másként is csinálni, lásd az utazásokban leírt országokat. Nevelni akar, de veréssel. Az olvasó elhúzódik attól, hogy csak „jehu” legyen, van benne annyi önérzet, hogy mikor a tanító lehülyézi, azt mondja, „nem vagyok hülye”, Swift lejehuzására meg azt, „nem vagyok jehu”. És mindjárt nem hallgat jó szándékú tanítójára.
A történet váza A váz viszont erős acél-beton szerkezet, ezért maradt meg háromszáz évig, és jól meg van alapozva, ezért sem merült feledésbe. De az egyszerű történetek szomorú sorsa – mint Gulliveré is – hogy gyermekmesévé váljanak. Talán igazságtalanul, mert nem gyerekeknek szólnak.
Ezzel a két megközelítéssel szerintem jól körül tudtam járni a regényt. Nem kötelező olvasmány, de a kultúra része, ezért, emellett kíváncsiságból olvastam el. Most mindenki eldöntheti, hogy elolvassa-e.
7/10

Van, ahol ez kötelező olvasmány? Ha igen, írjátok meg hozzászólásban!

1 megjegyzés:

  1. Én nemrég olvastam el az egészet. Gyerekként csak részeket. Mindenkinek ajánlom, mert elég sok dolog passzol a mai világra. Mottó: az ember erkölcsileg 5000 éve semmit nem fejlődött (talán Faludy György). Sokszor megnevettet, de a mosoly néha vicsorgás lesz. Annyit tennék hozzá, hogy a Szentkuthy Miklós fordítása sokkal jobb, mint a Karinthy Frigyesé.

    VálaszTörlés