2012. június 13., szerda

Ennyit az okosságról – a Virágot Algernonnak c. könyv kritikája


„Megkérdeszte vannake barátaim vagy rokonaim és aszt montam senkim sincs. Montam neki hogy volt egy barátom Algernonak hivták egyszer de ö egy egér volt és mindig versenyesztünk egymással. Furcsán nézet rám mint ha aszt gondolná hogy bolond vagyok.”

Charlie Gordon egy pékműhelyben dolgozik, takarít, vécét pucol. 68-as az IH-ja (így mondják a regényben), és nincs hőbb vágya, mint hogy okos legyen. Vagyis van még egy: az, hogy szeressék. Ezért is szeretne mindenáron okossá válni.

„Ha okos vagy egycsomo barátod lehet akivel beszélgethecc és sose vagy magányosan egyedül fojton.”

            Aztán egyszer lehetősége nyílik arra, hogy rajta, mint első emberi alanyon próbáljanak ki egy eljárást, amelyben egy műtéttel zsenivé operálják. Charlie a kísérlet megkezdése előtt elkezdi írni az előmeneteli jelentéseket, ezekből gyakorlatilag később egyre inkább személyes napló lesz, amely alapján a tudósok végigkövethetik a fejlődést, és ezekből áll össze a regény.
            Az idiótából, akit mindenki kinevet, hamarosan zseni lesz, akitől viszont mindenki elhúzódik. Az vágya, hogy okos lehessen, megvalósult, bár nem éppen úgy, ahogy eredetileg elképzelte. Most meg kell küzdenie a múltjával, a kérdéssel, hogy ki ő, hogy ki volt és mivé lett. Sok problémája van a tudósokkal és saját, tudatossá vált szexualitásával. Emellett felmerül, hogy talán nem marad mindig zseni, hanem rosszabb állapotba kerül, mint a műtét előtt volt…
            Tehát ez egy sci-fi. Sci-fi, de Daniel Keyes nem annyira a technikai, mint a lelki oldalról közelíti meg.
            Nagyon jól felépített történet. Én kíváncsi vagyok mondjuk, hogy az emlékezés, álmodás és asszociálás mennyire van hitelesen ábrázolva.
            Nem igazán tudom, hogy a párbeszédek felidézése ilyen fokon mennyire lehetséges. Oké, egy zseninél elmegy egy több oldalas párbeszéd hibátlan felidézése, de mikor fogyatékosként idéz fel bonyolult, hosszú beszédeket, melyeknek jórészét nem érti, az fura. Talán bennem van a hiba, hogy a naplómba egy mondatokat is csak ritkán idézek, azokat is azzal a kiegészítéssel, hogy nem teljesen így mondta az illető, akitől a mondat származik. Valószínűleg én vagyok túl kényes a hitelességre.
            Szerintem a fordító kicsit eltúlozta a helyesírási hibákat. Később, mikor ezek megszűnnek, semmi baj a fordítással.
            Viszont a problémák, amikkel zseniként találkozik, nagyon jól vannak ábrázolva. Talán az egynegyede visszaemlékezésekből áll, ezek nagyban segítik a történetet, megértést. A felvetett problémák (pl. személy-e a fogyatékos?) is fontosak.
            A főszereplő kínlódásai a szexualitásával is érthetőek az emlékek által, és az is érthető, hogy ez szerves része a könyvnek, azonban az ebből származó erotikus részek miatt 12 éven aluliak számára nem ajánlott (inkább pár évvel később). Szerencsére maguk a jelenetek nincsenek nagyon részletezve, inkább a lelki részére fókuszál.
            Charlie észreveszi, hogy a régi, fogyatékos Charlie néha figyeli. Hallucinációiban egyszerre látja Charlie-t, amint bámulja őt, és egyszerre lát az ő szemével is. Ezek főként akkor jönnek elő, mikor egy nővel van kettesben. Emlékeiben is külső szemlélő, régi önmagáról szinte kivétel nélkül harmadik személyben beszél. Később úgy magyarázza hallucinációit, hogy Charlie benne él és vár; ő csak kölcsönvette Charlie életét, testét, Charlie pedig visszaköveteli azt.
            Algernon egy kísérleti egér, akin ugyanazt a műtétet hajtották végre, mint amit később Charlie-n, minden addigi kísérlet közül az övé volt a legsikeresebb. A főszereplőnek ezzel az egérrel kell versenyeznie útvesztő-feladatokban. Később még szorosabb kapcsolatba kerülnek, mikor Charlie ellopja. A tudósok nagyjából ugyanúgy tekintenek mindkettőjükre: mint kísérleti állatokra.
            Összességében tényleg egy olvasásra érdemes regény, bizonyos életkortól merem ajánlani.

9/10


Hogy tetszett a cikk? Értékeld!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése