2012. február 4., szombat

Művészet a javából – A képregény felfedezésének kritikája


Jé, ez a Scott McCloud tiszta olyan szemüveget hord, mint Harry Potter. Ebben a képregényben a képregényt mutatja be – igen, képregényes formában.
            Őszintén szólva eddig a képregény-olvasásomnak a nagy része a könyvtári Garfield magazinok nézegetésében merült ki. Mégis, nagyon szeretem a képregényt. Már jó pár hosszabb képregényt is rajzoltam (bár a grafittal rajzolt szereplőim meglehetősen kezdetlegesek), és a rajzaimon rendszeresen megjelennek a szövegbuborékok. Most pedig éppen nevezve vagyok egy képregényrajzoló pályázatra. Ez volt az első komolyabb terjedelmesebb képregény (kicsit több mint kétszáz oldal) amit olvastam.
            Az elején a szerző bemutatja magát és a képregényt és az emberek általános hozzáállását a képregényhez. 
Persze tudtam, hogy a legtöbb képregény primitív, a rajzok bénák, a szöveg analfabéta, hatásvadász, az egész csak dedósoknak való... DE ennek nem muszáj így lennie! Az a baj, hogy a legtöbb ember számára a képregény pontosan ezt jelenti!” 
– írja, vagyis mondja, vagyis izé…
A képregény felfedezése amellett, hogy érdekes és szórakoztató, okos is. Én eddig is sokra becsültem a képregényt, de ez a könyv segített, hogy még tisztábban lássam, mi is ez: hogyan épül fel, mennyi időt jelez egy kocka és mi van a kockák között. Megmutatta, hogy milyen reakciókat vált ki az emberből az arc, az egyszerű figura és a bonyolult környezet, hogy hogyan lehet a mozgást és az időt érzékeltetni, mi a kapcsolat a szöveg és a képek között, és még sorolhatnám. Mindezt könnyedén és tudományos igénnyel. Még azt is, hogy számára mit jelent a művészet.
            Ami nagyon tetszett, az a nagy háromszög. Ez egy részletes térkép/táblázatszerűség a képregény világáról, mely a VALÓSÁGhoz, a NYELVhez és a KÉPI SÍKhoz viszonyítva helyezi el a különböző figurákat és szövegeket a háromszögben. Többet nem mondok, akit bővebben érdekel, nézzen utána. Ezenkívül még más részek is nagyon emlékezetesek.
            Amit mindenképp meg kell jegyezni a könyvvel kapcsolatban, hogy nem tankönyv, és nem is képregényt rajzolni tanít. Azért szerintem akik ezzel a szándékkal veszik kézbe a könyvet, azoknak is segíthet. Elsősorban azonban magát a képregényt és a képregény szimbólumrendszerét elemezgeti.
            Én egyértelműen megadom rá a kilenc fölét. Egy jó képregény, és kész.


9*/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése