2012. február 15., szerda

Egy hosszú hajú nő élete – a Sörgyári capriccio kritikája


Kérdeztem anyukámat: mit tudna javasolni edzésre várakozván olvasásra? Nézte, hogy meg van-e nekünk a Táncórák idősebbeknek és haladóknak (ezt el is szeretném olvasni), de csak ezt találta (erről nem is hallottam még). Hát akkor az edzés előtti üres másfél órában van mit olvasni, ez a kicsi, könnyű könyv, aminek egy nagy H-betű van az elején, meg egy őstermelői-bajuszos hordó.
            Hrabal a szüleiről írta a kisregényt, a sörgyárgondnokról meg a sörgyárgondnoknéról. Hosszú, hosszú, a kis könyvben általában fél és másfél oldal közötti mondatokban beszél, az imént említett asszony szájába adva ezeket. Ő a hosszú hajú nő, akinek a hosszú haja mindenhol utána lengedez (na jó, csak ha kiengedi), és csak azért nem játszhat kulcsszerepet a történetben, mert egyáltalán nincs igazi története. Fejezetek, epizódok vannak, hol derűs, hol kissé gyomorszorító epizódok. Mondhatnám, hogy mint az életben, de nem teszem, mert ennek a könyvnek csak sörszaga és kesernyés söríze van, életszaga és íze nincsen. Az egyetlen szereplő, aki igazán szóra érdemes, az Pepin bácsi, a gondnok, Francin fivére. Olyannyira valószerűtlenül és mesterkélten fura, idegbeteg ordibáló, trágár és hadaró, hogy szinte látjuk és halljuk. Na ő, és az az egy-két egymondatos sztori, amit mond, az a legjobb az egészben. Csak mért kapunk belőle olyan keveset, azt tudnám!
            Van még egy rész, amiről azt mondja az elbeszélő hölgy, hogy ha mást nem is csinált volna a városban, mint ezt, akkor is megérte volna. Felmásztak a sörgyár kéményére Pepin bácsival. Az olvasó érzi, hogy fúj a szél, dől jobbra-balra a kémény… Ha másról nem szólna a kisregény, talán megérte volna.
            Lehet, hogy Hrabal ilyen hosszú mondatokban beszél, de hogy mindenki, az már kétséges. Vagy ez ilyen cseh sajátosság?
            Hogy ezt egy nő írhatta volna? Nem vagyok nő, de számomra valahogy nem volt hiteles. Túl… férfiasan mesterkélt volt.
           Most mit mondjak erről a könyvről? Azért tudok megbocsátani, mert néhol tudtam rajta mosolyogni, meg azért, mert annyira jól tud képeket megjeleníteni. Éppen ezért más Hrabal-könyveket szíves örömest olvasnék, de ez nem jött be; hát majd elválik, hány zsákkal telik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése