2012. január 29., vasárnap

Ilyen állat pedig nincs! – a Hihetetlen lények könyve kritikája


Mikor Szemadám György könyvét először megláttam a könyvesboltban, anyukám alig tudott elrángatni onnan, és hónapokig vágyakoztam a megvételére. A nagymamámat kértem, hogy ne zokni, hanem pénz legyen a szülinapi ajándék (nem sok sikerrel), mert éppen akkor jött ki a könyv, és nem volt a legolcsóbb. Természetesen hallani sem akart efféle ostobaságról. Végül azért megkaptam.
            „Miről is szól voltaképpen ez a könyv? Nos, olyan lényekről, amelyekről a tudomány - már vagy még - keveset tud, illetve túlnyomórészt olyanokról, amelyeknek a létezése a zoológia tudományának ítélőszéke előtt bizonytalan, esetleg mindenestül elfogadhatatlan.
És itt álljunk meg egy pillanatra!
Úgy is lehet olvasni ezt a könyvet, hogy a tapasztalati tények igazságtartalmáról, illetve ennek nem is oly' egyértelmű határairól szól. Hisz a fantasztikus történeteken túl éppen az érdekelt engem e témában leginkább, ahogyan az itt leírt, "feltételes módban létező" állatok valós vagy képzeletbeli léte (ezúttal mindegy) szamárfület mutat a higgadt és pontos tudománynak.” – olvasható a könyv hátulján.
Az utóbbi évtizedekben egyre több olyan lényt fedeznek fel, amik nem igazodnak a tudomány eddigi hipotéziseihez. A tudomány ítélőszéke pedig gyakran figyelmen kívül hagy rengeteg, megbízható (?) tanúktól származó beszámolót, fényképet, és a tudós, mint a viccbéli parasztbácsi a zsiráf láttán, így szól: „Ilyen állat pedig nincs!”; anélkül, hogy komolyabban foglalkozni kezdene a témával.
A könyv eleje olyan lényekről szól, amelyek csak a legendákban élnek, vagy már eltűntek a föld színéről (az ember segítségével), vagy eltűntek, majd évek múltán „feltámadtak hamvaikból”, aztán olyanokról, amik a teljes ismeretlenségből kerültek elő, vagy évmilliókkal ezelőtt kihaltnak vélték őket, mégis felbukkantak. Ez szinte bevezetője és előkészítője az ezután következő részeknek, melyben olyan lények szerepelnek, melyeket a tudomány nem fogad el. Hiedelemtörténetekhez hasonló, elgondolkodtató beszámolók, melyek óriáspolipokról, tengeri csodalényekről, élő őshüllőkről, Afrika hihetetlen teremtményeiről és más hasonló állatokról szólnak. Ezután még ellentmondásosabb lények jönnek, mondabeli szörnyek, majd sellők, vízi emberek (köztük Hany Istók is!), majomemberek és farkasemberek, fél állat, fél ember lények. Megdöbbentő, mennyi beszámoló szól csak sellőkről, némelyik látszólag teljesen megmagyarázható, de van, ami egyértelmű és félre nem érthető megfigyeléseken alapszik (vagy hazugságon, mert ilyet még részegen sem igen láthat az ember). A szerző végig fenntartja az olvasó jogát a döntésre, elhiszi-e azt, amit olvas, bár néhol segít, hogy lássa például, hogy egyes régi beszámolók tévedésen alapulnak. Könyvekből, folyóiratokból hosszú évek munkájával kigyűjtött adatok. A könyvet sok fekete-fehér kép illusztrálja.
Volt tanárom, aki hiányosságnak hozta fel, hogy a képek fekete-fehérek. A dolog miértje egyszerű: az amúgy is drága könyv megfizethetetlen lenne színesen.
Kiváló könyv, a kriptozoológia nagy gyűjteménye. Akit érdekel az ilyesmi, annak mindenképpen érdemes beszerezni.

9/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése