2011. december 22., csütörtök

Csúcsgörény – a Narnia krónikái könyvsorozat kritikája

Narnia egy mesebeli ország, ahová különböző módokon át lehet jutni a mi világunkból is. Itt játszódnak a C. S. Lewis által írt Narnia krónikái történetek, melyeket nem is olyan régen Disney-ék filmre vittek. Mivel eddig az összes mozit láttuk, jött az ötlet, hogy olvassuk el őket könyvben is.
            Sokszor és sok helyen ajánlották a könyveket, melyeknek az író hazájában – állítólag – népes rajongótábora van. Sokan kíváncsiak a könyvekre itt, kis hazánkban is, ezt tapasztalhattuk abból, hogy az az elvileg egyetlen kötet, mely a könyvtárban fellelhető volt (belezsúfolva az összes NK könyv) gyakorlatilag mindig elő van jegyezve. Mikor végre hosszú vadászat után ki tudtuk venni, onnantól kezdve esti meseként funkcionált. És meg kell mondani, minden korosztály számára csalódás volt.
            Vegyük sorba:
            - A varázsló unokaöccse. Érdekes könyv. Az idősebbeknek talán a legjobb. Egy kisfiú és egy kislány a fiú bogaras nagybátyja által rájuk erőszakolt kísérleti varázsgyűrűk segítségével kerül át más világokba, találkoznak egy boszorkánnyal, és sok kalamajkát okoznak. Szemtanúi lehetünk Narnia keletkezésének, és a boszi rémtetteinek. Érdekes, unalmas és félelmetes részek váltakoznak. Megfilmesíteni hülyeség lenne (ettől függetlenül van BBC-s filmváltozata). Olvasása a Disney-féle filmek után ajánlott, mert egyébként sok rész csak semmitmondó leírás. Minősítés: 7/10
            - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. A kisebbeknek egész jó, nagyobbaknak élvezhetetlen. Kicsit olyan, mintha a film kivonatolt változata lenne. Ha valaki kíváncsi rá, nézze meg a filmet, és ötször annyit kap. Minősítés: 6/10
            - A ló és kis gazdája. Talán a legjobb mind közül, igazából csak ezt és az első részt érdemes elolvasni. Egy fiú megszökik nevelőapjától egy beszélő lóval, egy csajt és egy ló-csajt is összeszednek, mászkálnak, menekülnek, bujkálnak, és a végén van egy klisés, de váratlan fordulat. 6-10 éves korban ideális olvasmány. Minősítés: 7/10
            - Caspian herceg. Nem szabad elolvasni. Unalmas, és igazából nem szól semmiről. A bevándorló emberek és az őslakos narniaiak nem hiteles csatározása rengeteg hígítással. A mitikus lények ahelyett, hogy üde színfoltok lennének az egyhangú elbeszélésben, (a fordítók pocsék munkájának eredményeképpen) szörnyen irritálóak, különösen egy törpe, akinek minden szava lelki fájdalmat okoz. A 2. részből megismert gyerekek teljesen fölöslegesek, nem csinálnak semmi lényegeset és egyetlen funkciójuk, hogy érdektelen dolgokkal megtöltsék az egyébként üres oldalakat. Megdöbbentő és elgondolkodtató, hogy itt a film készítői mennyivel jobb munkát végeztek, mint az író (?) és a fordítók (!). A filmesek történetet faragtak ebből a semmiből. Százszor jobb a könyvnél, amit nem érdemes kézbe venni. Minősítés: 5/10
            - A hajnalvándor útja. Elkezdtük olvasni, de a felénél abbahagytuk. Nem bírtuk. Csak mennek, hajókáznak, nincs ellenség, nincs igazi sztori, a sárkány (és főként ennek bizarr és undorító visszaváltozása) végképp nevetséges. A filmben sem szimpatikus egér, Cincz vitéz itt ostoba és beképzelt bájgúnár, a testvérek négyes csoportjának megfelezettsége rossz ötlet, és az unokatestvérük, akinek panaszkodására sokszor oldalak jutnak… róla inkább nem is beszélek. A megjavulása – ennek lefolyása - irreális. Valljuk be: ez egy rossz könyv. Minősítés: 3/10
            A többi könyvet nem olvastuk el, mert azt láttuk, hogy a történetek színvonala nagyjából egyenletesen csökken, és összességében sem túl jók a sztorik. Izzadságszagú erőlködés, hígítás, klisék. A „mennek-mennek-mendegélnek” motívum sokszor csak arra jó, hogy hosszabb legyen a könyv. A leírások nem olyanok, amik segítenének a táj elképzelésében. Az oroszlán megjelenése nem kellemes, hanem idegesítő. A jellemábrázolás nulla, a figuráknak nincsenek valódi érzései. Nem hiába hasonlítgattam mindig a filmekhez. Túltengenek benne az egyértelmű vallási utalások, ami nem egy szerencsés húzás, és olvasván őket még egy vallásos embernek is sok.
            Beszélnünk kell még a fordítók katasztrofális munkájáról. Olyan szavak vannak benne, hogy hátraesik az ember, ha testhelyzete ezt lehetővé teszi. Egyszer szótárt kellett használni, hogy értelmezni tudjunk egy mondatot. Mindennek a csúcsa a „csúcsgörény” volt, amit Edmund alkalmazott unokatestvérét jellemezvén. A törpe beszédét már említettem.
            Fantasy-nak túl együgyű, mesének túl unalmas, tanmesének is túl szájbarágós. Összességében: nem igazán jó, nem egy valóban értékes alkotás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése