2012. január 2., hétfő

Bakiparádé és házasság – a Szent Péter esernyője című könyv kritikája


Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője című könyvét mindenkinek illik ismernie. Kötelező olvasmány. Én személy szerint leginkább egy krimihez hasonlítanám. Több szálon fut, melyek azonban nem igazán egymás mellett, inkább egymás után haladnak. Olvasás közben sok kérdés merül fel az emberben, ezekre kivétel nélkül választ fog kapni; hogy ez erény vagy hiba, arról lehetne vitatkozni. A fordulatok eleinte meglepőek, aztán kezdenek kiszámíthatóvá válni. Nemzedékek szerencsétlenkedésének lehet tanúja az olvasó, míg a nyomozásig eljut, amely az esernyő után folyik. Az esernyő végső hollétét végig tudjuk, azonban így még érdekesebb az útját végigkövetni. Eközben vicces és groteszk események sora folyik le a szemünk előtt, melyeken feljajdulunk, de röhögőgörcstől nem kell tartani.
            A történet maga jó és izgalmas, de a befejezés nekem nem tetszett. A könyvben végig mindent elrontanak, az író pedig a szerelmi szálat rontotta el. A végén a „tetszik”, „egész jól néz ki” az, amit szerelemnek állít be, és a boldog házasság alapjának mutatnak. Korhadó fából hajót építeni lehet, de nem tanácsos, mert előbb-utóbb elsüllyed.
Spoiler következik!
               Az „esernyő nélkül is szeretem” pedig rossz húzás volt. Erre azt lehet mondani, hogy hát persze öcsém, pár napja ismered, persze hogy. És akkor összeházasodnak, és ők ezt rontották el. A kérdés, hogy hosszútávon működhet-e egy ilyen házasság. Mindenesetre ez mér nem lenne olyan vicces. Hogy ha nincs esernyő, de még „dúl a láw”, az mire biztosíték? Na mindegy.
               Spoiler vége!
Tehát egy jó regény, érdemes elolvasni, a fogalmazása kitűnő, de a vége átcsap tündérmesébe, és minden szálat lezár, kivéve azt, hogy vajon boldogan élnek-e, míg meg nem halnak. Ezt félretéve Mikszáth egy értékes alkotást tett le az asztalra, bátran tessék érte nyúlni. Annak sem lesz megerőltető, aki nem egy könyvfaló, ha meg mégis, az már tényleg… furcsa. Mikszáthnak nagyon jó stílusa van, már tervbe vettem más írásainak elolvasását is.
Ja, és még valami: a könyv irodalmi értéke nem annyira magas, hogy ne lehessen „klasszikus ponyvaként” tekinteni rá. Szórakoztató irodalom, melyben az esernyőtisztelet örök érvényű jelkép. Valószínűleg egy kellemes emlék marad, attól függetlenül, hogy a sztorit már nem igazán fogja tudni felidézni az ember.

8/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése