2011. december 27., kedd

Az emberi hülyeség határtalan – Ráth-Végh István könyvei


Az utóbbi időben ezek a kedvenc könyveim. Nem nevezném őket ismeretterjesztőnek, de lehet belőlük tanulni is, többek között történelmet, tömegpszichológiát, irodalmat, fogalmazástant, mitológiát és még sok más dolgot. És némelyik iszony vicces tud lenni! Az emberi butaságon – a könyvön – unokaöcsémmel könnyesre röhögtük magunkat. A könyvek rövid írásokat tartalmaznak, mindegyik az emberi butaság és hiszékenység egy-egy ékes példáját mutatja be szórakoztató formában. Olyan sorrendben írok a könyvekről, ahogy olvastam őket. Az első kettő vékony, főként diákoknak készült válogatás a Delfin könyvek sorozatban. A többi az író összegyűjtött életművéből való.
            A tengeri kígyó: Történelmi „pletykák”, hazugságok, tévedések, furcsa történetek tárháza. Van szó benne elásott kincsekről, és a hozzájuk tartozó szellemekről, a régiek gyomorforgató étkezési szokásairól, legendás lényekről és személyekről, megdöbbentő erejű figurákról, XVII. Lajos kicseréléséről, az udvari bolondok történetéről és legendás (hülye) tetteiről, bolond uralkodókról, tehát változatos butaságokról. Ez volt az első, amit olvastam, és bár ekkor még nem jöttem annyira bele a Ráth-Végh-olvasásba, ez indított arra, hogy a következő kötetet is megvegyem, amikor megláttam az antikvárium polcán.

            A fáraó átka: Az előzőnél sokkalta nagyobb butaságok foglaltatnak a könyvben, főként azt illetően, mik azok az eszeveszett ostobaságok, amiket századokon át elhittek és elismertek – és sokkalta viccesebbek is, itt már nagyon bírtam az írót. Ilyenek a fáraó átka, a különös, sosemvolt országok sosemvolt lényei, a javasasszony őrült gyógymódjai, a jóslás praktikái, a szimpátiás világrend és csigatávíró, bolondtársaságok, a sebezhetetlenség csodaszerei, és a tánc elleni hadijárat. Ezután szántszándékkal kerestem a könyveket.
            A varázsvessző: Boszorkányos butaságok, ördögi őrültségek és szörnyű szekták gyűjteménye ez a – többinél sötétebb - könyv. A középkori és újkori történelem megszállottjainak kötelező tananyag. Az ördög és cinkosai a középkori emberek szemében válogatott rémtetteket hajtottak végre, megint mások az pokoli erőket saját hasznukra akarták felhasználni. A boszorkányüldözés az emberi ostobaság egyik legnagyobb megnyilvánulása, ennek története is a könyvben foglaltatik. Ezen kívül van még benne szó különös sírfeliratokról, furcsa véletlenekről, a hatodik érzékről, Nostradamus jóslatairól, enyhén szólva is különös szektákról és tagjaikról. Ezeket olvasva talán nem is nevettem, csak néztem magam elé – azér’ már nehogy ennyire őrült legyen az ember!
            Az emberi butaság az író legjellemzőbb, és szerintem a legjobb, legszórakoztatóbb könyve (teljesen teleragasztottam sárga cetlikkel). Az elejében királyok és császárok bogaras etikettjéről van szó hihetetlen részletességgel, uraságokról, nemesekről és hamisított családfákról. Aztán jön az aranyőrület, irodalmi melléktermékek, baklövések, nagy emberek elszólásai és elírásai, a dadaizmus, a kortársak nem túl elismerő kritikái nagy alkotókról, a mesterséges ember létrehozásának tudománya, az örök élet és ifjúság titka, a hősök titokzatos praktikái, az orvosok szörnyű „tudományai”, a lerészegedés fájdalmasan őszinte története, a csillagjóslás, a világ vége (!), a különcök élete és halála, és rendhagyó végrendeleti, durva fogadások és rekordok, a nevek versenye, ritkaságok, kacatok, haszontalan és hasznos gyűjtemények, furcsa jogok és törvények, és a lovagi szerelem megdöbbentő divathóbortja. Ezt a kötetet külön értékelném, tízből kilenc és fél fölére, csak mert tízet nem adok senkinek (még). Külön pont Az alvajáróért!
            A könyv komédiája szintén nagyon szórakoztató: könyvek és könyvmolyok, írók és bibliofilek vonulnak fel szemünk előtt, Ádámtól kezdve (aki az igazat megvallva nem csak az első ember, hanem az első író és polihisztor is volt) a mennyországig, s közben egy kutya emlékirataiban és a vámpíros könyvek kavalkádjában merülhetünk el, és még azt is megtudhatjuk, hogy milyen nyelven beszélnek a marslakók, és hogy hogyan kell detektívregényt írni. Ja, és még a cenzúra is megmutatja, hogy mi van a kiollózott sorok mögött. Aki szeret olvasni, szereti a könyveket annak csak ajánlani tudom!
            Még másik két könyvét is beszereztem, a Tarka históriák és a Hatalom, pénz szintén érdekes. Az utóbbiban az uralkodók hóbortjait, a pénz után futó embereket – adósokat, csempészeket, betyárokat, kincsásókat – és a pénz elköltésének, pontosabban elszórásának válogatott módszereit mutatja be az író gunyoros hangvételével, a Tarka históriák pedig mendemondákat a titkos társaságok, a bolondok, a történelem, az emberi test és erő, a tudomány, a tenger és az irodalom világából.
            Az életműből két kötetet nem szereztem be: A Szerelem, házasság nagy része az asszonyok csalfaságairól, a Fekete krónika az emberéleteket követelő sötét butaságokról szól. Ezekből inkább nem kérek. Vannak még kisebb-nagyobb könyvek, de ezek és a meglévő kötetek között nagy az átfedés.
            Ízlés kérdése, de szerintem mindenkinek tetszhetnek az író könyvei, stílusa és történetei. Érdemes legalább egy könyvét megkeresi és elolvasni (utána úgyis kérni fogol belőle még, höhö). Összességében egy kiemelkedő és egyedi munkásság az íróé, minden elismerés érte.

9/10

Egy oldalpár A könyv komédiájából

2011. december 23., péntek

Gyerekuralom – a Tükörváros titka című regény kritikája

Egy tizenkét év körüli fiú, Marcó útra kel, hogy a Tükörvárosban uralkodó király katonája legyen, vele megy húga, Amira is. Közben apjukat is keresik. De a hajdan fényes város helyén egy büdös porfészket találnak, ahol egy Lunarda nevű boszorkány zsarnokoskodik, és tartja a polgárokat rabszolgasorban. Az emberek egy nagy kőbányában keresnek egy varázskövet, közben napi egy kevéske patkányt esznek. Emellett a városban egy titokzatos gyerekrabló szörny is tevékenykedik…
            Mikó Csaba könyv alapvetően izgalmas kalandregény, sok váratlan fordulattal. A fiatalabb korosztály is viszonylag könnyen megemészti, és az idősebbeknek sem okoz csalódást. A történet több szálon fut, leginkább Marcóék története van kidolgozva. A boszorkány elvetemült, szerkentyűitől és tőle magától még félni is lehet, ha valakinek épp félni támad kedve. Szolgája, a törpe igazán ellenszenves, emellett szánalomra méltó. A patkányárus gonosz és kapzsi. A felnőttek többsége – kivételt képeznek a szülők – mind rosszak és veszélyesek. Ellenben a gyerekek tiszták, hősiesek, bátrak, okosak, összetartóak, és ha valami kisebb hibájuk van is, az is eltörpül erényeik mellett.
            Spoiler következik!
A gyerekek serege évek óta él egy földalatti bunkerben, és társakat rabolnak, meg készülnek, hogy leigázzák a zsarnokot. Vezetőjük egy bölcs és higgadt és végtelenül hibátlan fiú, akit tisztelnek és szeretnek, és ezért mindenki jó gyerek. Nem sírnak a mamájuk után, dolgoznak és készülnek a harcra. Szökés, lázadás? Ugyan! Szervezetten építik a föld alatt Gyerekvárost, és mindenki jól végzi a feladatát. Deee, várjunk csak! Lehetséges ilyen? Néhány Legyek ura stílusú könyv és egy kis elmélkedés után rájövünk, hogy az elmélet kicsit sántít. De annyi baj legyen!
            Spoiler vége!
Tehát vannak hibái a történetnek, de mesének megteszi. Jó mese, és a gyerekek is szeretni fogják. Kalandregénynek elég izgalmas. Fantasynak közepesen kiforrott, de nem teljesen ponyva. A karakterek nem elég árnyaltak.
            Összességében: ez egy jó meseregény, érdemes elolvasni, de nem lehet tanulságot levonni belőle.

8/10

2011. december 22., csütörtök

Csúcsgörény – a Narnia krónikái könyvsorozat kritikája

Narnia egy mesebeli ország, ahová különböző módokon át lehet jutni a mi világunkból is. Itt játszódnak a C. S. Lewis által írt Narnia krónikái történetek, melyeket nem is olyan régen Disney-ék filmre vittek. Mivel eddig az összes mozit láttuk, jött az ötlet, hogy olvassuk el őket könyvben is.
            Sokszor és sok helyen ajánlották a könyveket, melyeknek az író hazájában – állítólag – népes rajongótábora van. Sokan kíváncsiak a könyvekre itt, kis hazánkban is, ezt tapasztalhattuk abból, hogy az az elvileg egyetlen kötet, mely a könyvtárban fellelhető volt (belezsúfolva az összes NK könyv) gyakorlatilag mindig elő van jegyezve. Mikor végre hosszú vadászat után ki tudtuk venni, onnantól kezdve esti meseként funkcionált. És meg kell mondani, minden korosztály számára csalódás volt.
            Vegyük sorba:
            - A varázsló unokaöccse. Érdekes könyv. Az idősebbeknek talán a legjobb. Egy kisfiú és egy kislány a fiú bogaras nagybátyja által rájuk erőszakolt kísérleti varázsgyűrűk segítségével kerül át más világokba, találkoznak egy boszorkánnyal, és sok kalamajkát okoznak. Szemtanúi lehetünk Narnia keletkezésének, és a boszi rémtetteinek. Érdekes, unalmas és félelmetes részek váltakoznak. Megfilmesíteni hülyeség lenne (ettől függetlenül van BBC-s filmváltozata). Olvasása a Disney-féle filmek után ajánlott, mert egyébként sok rész csak semmitmondó leírás. Minősítés: 7/10
            - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. A kisebbeknek egész jó, nagyobbaknak élvezhetetlen. Kicsit olyan, mintha a film kivonatolt változata lenne. Ha valaki kíváncsi rá, nézze meg a filmet, és ötször annyit kap. Minősítés: 6/10
            - A ló és kis gazdája. Talán a legjobb mind közül, igazából csak ezt és az első részt érdemes elolvasni. Egy fiú megszökik nevelőapjától egy beszélő lóval, egy csajt és egy ló-csajt is összeszednek, mászkálnak, menekülnek, bujkálnak, és a végén van egy klisés, de váratlan fordulat. 6-10 éves korban ideális olvasmány. Minősítés: 7/10
            - Caspian herceg. Nem szabad elolvasni. Unalmas, és igazából nem szól semmiről. A bevándorló emberek és az őslakos narniaiak nem hiteles csatározása rengeteg hígítással. A mitikus lények ahelyett, hogy üde színfoltok lennének az egyhangú elbeszélésben, (a fordítók pocsék munkájának eredményeképpen) szörnyen irritálóak, különösen egy törpe, akinek minden szava lelki fájdalmat okoz. A 2. részből megismert gyerekek teljesen fölöslegesek, nem csinálnak semmi lényegeset és egyetlen funkciójuk, hogy érdektelen dolgokkal megtöltsék az egyébként üres oldalakat. Megdöbbentő és elgondolkodtató, hogy itt a film készítői mennyivel jobb munkát végeztek, mint az író (?) és a fordítók (!). A filmesek történetet faragtak ebből a semmiből. Százszor jobb a könyvnél, amit nem érdemes kézbe venni. Minősítés: 5/10
            - A hajnalvándor útja. Elkezdtük olvasni, de a felénél abbahagytuk. Nem bírtuk. Csak mennek, hajókáznak, nincs ellenség, nincs igazi sztori, a sárkány (és főként ennek bizarr és undorító visszaváltozása) végképp nevetséges. A filmben sem szimpatikus egér, Cincz vitéz itt ostoba és beképzelt bájgúnár, a testvérek négyes csoportjának megfelezettsége rossz ötlet, és az unokatestvérük, akinek panaszkodására sokszor oldalak jutnak… róla inkább nem is beszélek. A megjavulása – ennek lefolyása - irreális. Valljuk be: ez egy rossz könyv. Minősítés: 3/10
            A többi könyvet nem olvastuk el, mert azt láttuk, hogy a történetek színvonala nagyjából egyenletesen csökken, és összességében sem túl jók a sztorik. Izzadságszagú erőlködés, hígítás, klisék. A „mennek-mennek-mendegélnek” motívum sokszor csak arra jó, hogy hosszabb legyen a könyv. A leírások nem olyanok, amik segítenének a táj elképzelésében. Az oroszlán megjelenése nem kellemes, hanem idegesítő. A jellemábrázolás nulla, a figuráknak nincsenek valódi érzései. Nem hiába hasonlítgattam mindig a filmekhez. Túltengenek benne az egyértelmű vallási utalások, ami nem egy szerencsés húzás, és olvasván őket még egy vallásos embernek is sok.
            Beszélnünk kell még a fordítók katasztrofális munkájáról. Olyan szavak vannak benne, hogy hátraesik az ember, ha testhelyzete ezt lehetővé teszi. Egyszer szótárt kellett használni, hogy értelmezni tudjunk egy mondatot. Mindennek a csúcsa a „csúcsgörény” volt, amit Edmund alkalmazott unokatestvérét jellemezvén. A törpe beszédét már említettem.
            Fantasy-nak túl együgyű, mesének túl unalmas, tanmesének is túl szájbarágós. Összességében: nem igazán jó, nem egy valóban értékes alkotás.